Közbevetés
(lat. interpositio, gör. parentheszisz)
A klasszikus retorikában adjekciós mondatalakzat, melyben egy gondolat, tulajdonképpen egy mondat közbeékelődik egy másik gondolatba, mondatba. Pl.
És az országról a törékeny falvak
- anyám ott született-
az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
(József Attila: Levegőt!); S mégis - be különös ország-
Megint dacosodnak a szemek,
Keményre száradnak az orcák
S ijesztő, síri némasában
Megint fölszánt, magyar világ van.
(Ady Endre: Az ütések alatt). A mondat vagy tagmondat közbeékelése egy másik mondatba vagy szövegbe oly módon is történhet, hogy a közbeékelt rész ott szerkezetidegen, grammatikailag, tartalmilag nem kapcsolódik közvetlenül a környezetéhez. Pl. ... és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz
(József Attila: Karóval jöttél); De -Aranytól tudjuk- a kis Hrúz Mária nem mindig ejtette tisztán a magyar szót.
(Illyés Gyula: Petőfi). Hasonló jelenség a digressio, hiperbaton.