Kólon

(lat. colon, gör. membrum)

A klasszikus retorikában a körmondatnál alacsonyabb fokú egység. Legkevesebb három szóból álló, szintaktikailag teljes fő- vagy mellékmondat; a dikcióban lélegzetvételnyi szünetek választják el egymástól őket. Pl. Az nem lehet, hogy ...

(Vörösmarty Mihály Szózat);

Gondoltam: drága, kicsi társam... (Ady Endre: De ha mégis?) Az anaforában a kólon vagy komma kezdete ismétlődik.