A retorika pragmatikus alakzata, olyan kérdés, amely valójában egyszerű kijelentésként is elhangozhatna. Meggyőzés szándékával, bizonyítékként hangzik el a prédikációban, pl. Micsoda vajon a világi nyomorúság, a mennyei örömhöz képest: egybevetés nem lehet a földi nyavalyák és a mennyei dücsőségek között. Mert valamint e földön szenvedünk, kicsiny és kevés ideig tart: de a dücsőség örökké marad, és terhes minden jókkal. Azért jobb most egy kevéssé szomorkodni, és azután örökké vigadni. Mennyit fárad és törődik a szántó ember, hogy egy kevés búzát arasson? Mennyit vigyáza, mennyit tűre tizennégy esztendeig Jákob, hogy egy leányt magáéává tégyen? Mi tehát semmit ne szenvedjünk-e a mennyei boldogságért?