A szövegösszefüggést és a ritmusosságot biztosító visszatérő, ismétlődő nyelvi elemek. Alapvetően lehetnek a szövegen belüli utalóelemek (endofora) és a szövegen kívüli utalások (exofora). A helyettesítő, utaló elemek (proformák) csoportosíthatók az utalás iránya szerint: anafora, katafora, deixis; pl: Elérkezett a búcsú pillantata, s e pillantatban kötelességünknek hittük a Tekintetes Karok és Rendek előtt mégegyszer megszólamlani, s elmondani fájdalmunkat, hogy a haza választott fiainak köréből távoznunk kell, elmondani az okot, mely e távozást szükségessé tette. Mert oly helyről lépünk le, hol lehetségig megállani küzdéses szenvedés közt is kötelesség; oly karokból szakadunk ki, melyek a fáradságos pályán baráti részvéttel valának felénk kinyújtva; s ezeket tekintve, sem oly nemes barátság iránt hálátlanoknak, sem oly nagy kötelesség iránt hívteleneknek látszani nem akarunk.