(gör.)
Szemantikai ekvivalencia vagy pragmatikus kapcsolat alapján előreutalás a szövegben; olyan szöveg- vagy mondatalakzat, amelynek halmozott tagjai csak a záróelemtől (posztcendens) kapják meg teljes jelentésüket; névmással előreutalás főneves szerkezetre; pl.: Mikszáth Kálmán Az a fekete folt című novellájában a történet végén nyer értelmet a címben szereplő mutató névmás. Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.