(lat. exclamatio)
A klasszikus retorikában a szó- és a beszédalakzatatok egyik fajtája; érzelmi-indulati alakzat, az indulatkeltésre alkalmas kifejezés, a felindultság kifejezője. A nyelvi eszközök közül gyakran használ indulatszavakat, jellemzője a felkiáltójel, az inverzió és a hiányos mondat. Pl. Ó, idők, ó, erkölcsök!