Egressus

(lat.) (lat. digressio) 'kitérés'

A klasszikus retorikában a beszéd egyik lehetséges szerkezeti egysége. A tárgyalás fő szerkezetében bárhol elhelyezhető, célja többféle lehet: átmenetet (transgressio) képezhet a téma megjelöléséhez és felosztásához (propositio), lehet a szónok önreflexiója, a hallgatóság pihentetése, az ellenfél lejáratása. Pl.

Tudta jól Boldogasszony, hogy Krisztus Urunk semmi fogyatkozást, semmi vétket nem ejthet dolgaiban és cselekedetiben. Annak okáért nem is feddette őtet semmiben. De mégis, mikor elmaradott tőlök, a mi tanúságunkért, noha nagy alázatossággal, nagy szelédséggel, okát kérdette szent fiátúl cselekedeteinek: Fiam, mit cselekedtél így vélünk? És az Istennek bölcsessége szüléjek birtoka alatt neveltetett. Vannak oly atyák és anyák, kik úgy bánnak fiokkal, mint a majmok. Ezekrűl írja Plinius, hogy mikor megkölykeznek, igen gyönyörködnek kölykökben, és szerettekben addig fogdossák, forgatják, nyalják, faggatják, hogy úgyan megölik végre. Ezek is szerettekben addig kinyeskedtetik és gyengéltetik fiokat, hogy szerelmek miatt elvesztik lelkekben és erkölcsökben.