Diafora
(gör.) (lat. distinctio, copulatio)
A klasszikus retorikában adjekciós alakzat, a neoretorikában metataxis; a szövegben valamely már előforduló szó megismétlődése más jelentésárnyalattal, nagyobb hangsúllyal. Pl.
Feletted ég az ég, alattad messze nyílva
a pokol, ingatag jársz ingatag helyen
(Babits Mihály: O Lyric love); Nem kell mindent megcsinálnod,
azt is ám, amit én akartam:
te kiállod! (Én már kiállok)
(Babits Mihály: Ady Endrének); Engedj zászlórúd! Mért markolsz vissza a széltől?
Rongy lennél egyedűl. Így lobogó, lobogó.
(Nemes Nagy Ágnes: Párbeszéd); Mint hulla a hulla! veszett a pogány...
(Arany János: Szondi két apródja).