Diafora

(gör.) (lat. distinctio, copulatio)

A klasszikus retorikában adjekciós alakzat, a neoretorikában metataxis; a szövegben valamely már előforduló szó megismétlődése más jelentésárnyalattal, nagyobb hangsúllyal. Pl.

Feletted ég az ég, alattad messze nyílva
a pokol, ingatag jársz ingatag helyen

(Babits Mihály: O Lyric love);

Nem kell mindent megcsinálnod,
azt is ám, amit én akartam:
te kiállod! (Én már kiállok)

(Babits Mihály: Ady Endrének);

Engedj zászlórúd! Mért markolsz vissza a széltől?
Rongy lennél egyedűl. Így lobogó, lobogó.

(Nemes Nagy Ágnes: Párbeszéd);

Mint hulla a hulla! veszett a pogány...

(Arany János: Szondi két apródja).