Retorikai-stilisztikai lexikon; Poétikai-műfaji lexikon, Verstani lexikon

Cacemphaton

(lat.) ‘rosszul hangzó’ (gör. kakemphaton)

A klasszikus retorikában hangalakzat, mely két szó közös határán - összeolvasva a záró és kezdő szótagokat- rosszul hangzó (illetlen jelentésű) szót ad. Pl.

Bírta szívem' már hű szerelemre,-
tudhatta, közöttünk nem vala gát

(Arany János: Tetemre hívás). A neoretorikában a metaplazmus egyik esete.