Antonímia

'ellentétes értelműség'

Szóalakzat; egy szövegegységen belül az ellentétes jelentésű szavakat jelöli. Szerepe:
1. A feszültségteremtés stíluseszközeként pl.

Béna vagy és táncolsz, a nyelvet nem tudod és írsz;
Szárnyad ugyan nincsen, Cserdi, de rajta! repülj.

(Kazinczy Ferenc: A kész írók);

Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott

(Arany János: Koldus-ének).
2. A szöveg lineáris kohéziójában a korreferenciaviszony egyik eleme: pl.

Maga ez fényes nap és ez derült ég
Nálad nélkül énnékem sürü sötétség
Ez az kikeleti mezei külömbség
Énnekem unalom és nagy keserűség.

(Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem). Az antonima sajátos változata poláris kifejezés, mely az ellentétek két végletét tartalmazza, pl.

Mélység és magaság
Viszhangozák azt.

(Vörösmarty Mihály: Előszó).