Antonímia
'ellentétes értelműség'
Szóalakzat; egy szövegegységen belül az ellentétes jelentésű szavakat jelöli. Szerepe:
1. A feszültségteremtés stíluseszközeként pl.
Béna vagy és táncolsz, a nyelvet nem tudod és írsz;
Szárnyad ugyan nincsen, Cserdi, de rajta! repülj.
(Kazinczy Ferenc: A kész írók); Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott
(Arany János: Koldus-ének).
2. A szöveg lineáris kohéziójában a korreferenciaviszony egyik eleme: pl. Maga ez fényes nap és ez derült ég
Nálad nélkül énnékem sürü sötétség
Ez az kikeleti mezei külömbség
Énnekem unalom és nagy keserűség.
(Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem). Az antonima sajátos változata poláris kifejezés, mely az ellentétek két végletét tartalmazza, pl. Mélység és magaság
Viszhangozák azt.
(Vörösmarty Mihály: Előszó).