Jean-Jacques Rousseau (1712-1778)


Értekezés a tudományokról és a művészetekről (1750)
Discours sur les Sciences et les Arts (1750)
Így hát minden időkben fényűzés, erkölcsi hanyatlás és rabszolgaság volt a büntetés gőgös próbálkozásainkért, hogy kilépjünk a boldog tudatlanság állapotából, amelybe az örök bölcsesség helyezett bennünket.
(I.)

Voilà comment le luxe, la dissolution et l' esclavage ont été de tout temps le châtiment des efforts orgueilleux que nous avons faits pour sortir de l' heureuse ignorance où la sagesse éternelle nous avait placés.
(I.)

A fényűzés ritkán fordul elő a művészetek és a tudományok nélkül, ezek pedig soha nem fordulnak elő nélküle. Tudom, filozófiánk, mely mindig bőven ontja a különc elveket, minden századok tapasztalatával ellentétben azt állítja, hogy a fényűzés az oka az államok virágzásának. De megfeledkezvén a fényűzés elleni törvények szükségességéről, merészeli-e azt is tagadni, hogy a jó erkölcsök nélkülözhetetlenek a birodalmak fennmaradásához, és hogy a fényűzés szöges ellentétben áll a jó erkölcsökkel?
(II.)

(Ford.: Kis János)


Le luxe va rarement sans les sciences et les arts, et jamais ils ne vont sans lui. Je sais que notre philosophie, toujours féconde en maximes singulières, prétend, contre l' expérience de tous les siècles, que le luxe fait la splendeur des États; mais, après avoir oublié la nécessité des lois somptuaires, osera-t-elle nier encore que les bonnes moeurs ne soient essentielles à la durée des empires, et que le luxe ne soit diamétralement opposé aux moeurs?
(II.)
Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól (1755)
Discours sur l' origine de l'inégalité (1755)
Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!
(II.)

Le premier qui ayant enclos un terrain s' avisa de dire: Ceci est à moi, et trouva des gens assez simples pour le croire, fut le vrai fondateur de la société civile. Que de crimes, de guerres, de meurtres, que de misères et d' horreurs n' eût point épargnés au genre humain celui qui, arrachant les pieux ou comblant le fossé, eût crié à ses semblables: 'Gardez-vous d' écouter cet imposteur; vous êtes perdus si vous oubliez que les fruits sont à tous, et que la terre n' est à personne!'
(II.)

(...) amíg csak olyan munkákkal foglalatoskodtak, amelyeket egyetlen ember is el tudott végezni, és olyan mesterségekkel, amelyekhez nem volt szükség több kéz együttműködésére, addig szabadok, egészségesek, jók és boldogok voltak, amennyire csak természetüknél fogva lehettek, és szünet nélkül élvezték a független tevékenykedés édességét. De attól a pillanattól fogva, hogy az egyik ember rászorult a másik segítségére, hogy észrevették: előnyös lehet, ha egyvalaki kettő számára elegendő készletekkel rendelkezik, az egyenlőség oda volt, megjelent a tulajdon, szükségessé vált a munka, s a hatalmas erdők derűs mezőkké változtak át, amelyeket emberi verítékkel kellett öntözni, s ahol a terméssel együtt rövidesen kicsírázott és nagyra nőtt a szolgaság meg a nyomor.

(Ford.: Kis János)


(...) tant qu' ils ne s' appliquèrent qu' à des ouvrages qu' un seul pouvait faire, et qu' a des arts qui n' avaient pas besoin du concours de plusieurs mains, ils vécurent libres, sains, bons et heureux autant qu' ils pouvaient l' être par leur nature et continuèrent à jouir entre eux des douceurs d' un commerce indépendant, mais dès l' instant qu' un homme eut besoin du secours d' un autre, dès qu' on s' apercut qu' il était utile à un seul d' avoir des provisions pour deux, l' égalité disparut, la propriété s' introduisit, le travail devint nécessaire et les vastes forêts se changèrent en des campagnes riantes qu' il fallut arroser de la sueur des hommes, et dans lesquelles on vit bientôt l' esclavage et la misère germer et croitre avec les moissons.
A társadalmi szerződésről (1762)
Du Contrat Social (1762)
Az ember szabadnak született és mindenütt láncokat visel. (...) ameddig egy nép engedelmeskedik, mert engedelmességre kényszerítik, jól teszi; mihelyt módjában áll lerázni az igát és le is rázza, még jobban teszi, mert ugyanazon a jogon szerzi vissza szabadságát, amellyel elragadták tőle, így hát vagy jogosan veszi vissza, vagy jogtalanul rabolták el. De a társadalmi rend szent jog, minen más jognak az alapja. Mindazáltal ez a jog nem a természettől származik, tehát megállapodáson alapul.
(I. I.; Az első könyv tárgya)

L' homme est né libre, et partout il est dans les fers. (...) tant qu' un Peuple est contraint d' obéir et qu' il obéit, il fait bien; sitôt qu' il peut secouer le joug, et qu' il le secoue, il fait encore mieux; car, recouvrant sa liberté par le même droit qui la lui a ravie, ou il est fondé à la reprendre, ou on ne l' était point à la lui ôter. Mais l' ordre social est un droit sacré qui sert de base à tous les autres. Cependant ce droit ne vient point de la nature; il est donc fondé sur des conventions.
(I. I.; Sujet de ce premier livre)

Nevezetesen, a társadalmi szerződés úgy teszi egyenlővé a polgárokat, hogy mind ugyanolyan feltételek között lépnek szerződésre és ugyanazokat a jogokat élvezik. Így a szerződés természeténél fogva a főhatalom minden cselekedete, más szóval, az általános akarat minden igazi megnyilatkozása egyenlő kötelezettségeket ró minden polgárra és valamennyiüknek egyformán kedvez, úgyhogy a főhatalom számára a nemzet csak mint egész létezik, nem különbözteti meg tagjait.
(II. IV. A főhatalom gyakorlásának korlátairól)

(...) savoir, que le pacte social établit entre les citoyens une telle égalité qu' ils s' engagent tous sous les mêmes conditions et doivent jouir tous des mêmes droits. Ainsi, par la nature du pacte, tout acte de souveraineté, c' est-à-dire tout acte authentique de la volonté générale, oblige ou favorise également tous les citoyens, en sorte que le Souverain connaît seulement le corps de la nation, et ne distingue aucun de ceux qui la composent.
(II. IV. Des bornes du pouvoir souverain)

A szó szigorú értelmében véve igazi demokrácia soha nem létezett, és nem is fog létezni soha. Ellentmond a dolgok természetes rendjének, hogy a sokaság kormányozzon és a kevesek kormányoztassanak. Elképzelhetetlen, hogy a nép szakadatlanul gyülekezzék a közügyek elintézése végett, s könnyűszerrel beláthatjuk, hogy mihelyt bizottságokat állítanak föl ebből a célból, a közigazgatás formája megváltozik. (...)
Ha volna nép, amely csupa istenből állna, az a nép demokratikus kormányzat alatt élne. Az embereknek azonban nem való ilyen tökéletes kormányzat.
(III. IV. A demokráciáról)

(Ford.: Kis János)


A prendre le terme dans la rigueur de l' acception, il n' a jamais existé de véritable Démocratie, et il n' en existera jamais. Il est contre l' ordre naturel que le grand nombre gouverne et que le petit soit gouverné. On ne peut imaginer que le peuple reste incessamment assemblé pour vaquer aux affaires publiques, et l' on voit aisément qu' il ne saurait établir pour cela des commissions sans que la forme de l' administration change. (...)
S' il y avait un peuple de Dieux, il se gouvernerait démocratiquement. Un Gouvernement si parfait ne convient pas à des hommes.
(III. IV. De la démocratie)
Emil vagy a nevelésről (1762)
Émile ou de l' éducation (1762)
Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei közt.
(I.)

Tout est bien, sortant des mains de l'Auteur des choses; tout dégénère entre les mains de l'homme.
(I.)

A természetes ember teljesen önmagáé. Ö a számbeli egység, az abszolút egész szám, amely csak önmagával s a hozzá hasonlóval van vonatkozásban. A társadalom embere csak tört-egység, mely a nevező függvénye, s melynek értékét az egészhez való viszonya szabja meg, azaz a társadalom összessége.
(I.)

(Ford.: Győry János)


L'homme naturel est tout pour lui; il est l'unité numérique, l'entier absolu, qui n'a de rapport qu'à lui-meme ou à son semblable. L'homme civil n'est qu'une unité fractionnaire qui tient au dénominateur, et dont la valeur est dans son rapport avec l'entier, qui est le corps social.
(I.)