Értekezés a tudományokról és a művészetekről (1750)
Discours sur les Sciences et les Arts (1750)
Így hát minden időkben fényűzés, erkölcsi hanyatlás és rabszolgaság volt a büntetés
gőgös próbálkozásainkért, hogy kilépjünk a boldog tudatlanság állapotából, amelybe az
örök bölcsesség helyezett bennünket.
(I.)
Voilà comment le luxe, la dissolution et l' esclavage ont été de tout temps le châtiment des
efforts orgueilleux que nous avons faits pour sortir de l' heureuse
ignorance où la sagesse éternelle nous avait placés.
(I.)
A fényűzés ritkán fordul elő a művészetek és a tudományok nélkül, ezek pedig soha
nem fordulnak elő nélküle. Tudom, filozófiánk, mely mindig bőven ontja a különc
elveket, minden századok tapasztalatával ellentétben azt állítja, hogy a fényűzés az oka
az államok virágzásának. De megfeledkezvén a fényűzés elleni törvények
szükségességéről, merészeli-e azt is tagadni, hogy a jó erkölcsök nélkülözhetetlenek a
birodalmak fennmaradásához, és hogy a fényűzés szöges ellentétben áll a jó erkölcsökkel?
(II.)
(Ford.: Kis János)
Le luxe va rarement sans les sciences et les arts, et jamais ils ne vont sans lui. Je sais que
notre philosophie, toujours féconde en maximes singulières, prétend, contre l'
expérience de tous les siècles, que le luxe fait la splendeur des États; mais, après avoir
oublié la nécessité des lois somptuaires, osera-t-elle nier encore que les bonnes moeurs
ne soient essentielles à la durée des empires, et que le luxe ne soit diamétralement
opposé aux moeurs?
(II.)
Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól (1755)
Discours sur l' origine de l'inégalité (1755)
Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly
együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári
társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől
menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az
árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha
megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!
(II.)
Le premier qui ayant enclos un terrain s' avisa de dire: Ceci est à moi, et trouva des gens
assez simples pour le croire, fut le vrai fondateur de la société civile. Que de crimes, de
guerres, de meurtres, que de misères et d' horreurs n' eût point épargnés au genre
humain celui qui, arrachant les pieux ou comblant le fossé, eût crié à ses semblables:
'Gardez-vous d' écouter cet imposteur; vous êtes perdus si vous oubliez que les fruits
sont à tous, et que la terre n' est à personne!'
(II.)
(...) amíg csak olyan munkákkal foglalatoskodtak, amelyeket egyetlen ember is el tudott
végezni, és olyan mesterségekkel, amelyekhez nem volt szükség több kéz
együttműködésére, addig szabadok, egészségesek, jók és boldogok voltak, amennyire
csak természetüknél fogva lehettek, és szünet nélkül élvezték a független tevékenykedés
édességét. De attól a pillanattól fogva, hogy az egyik ember rászorult a másik
segítségére, hogy észrevették: előnyös lehet, ha egyvalaki kettő számára elegendő
készletekkel rendelkezik, az egyenlőség oda volt, megjelent a tulajdon, szükségessé vált a
munka, s a hatalmas erdők derűs mezőkké változtak át, amelyeket emberi verítékkel
kellett öntözni, s ahol a terméssel együtt rövidesen kicsírázott és nagyra nőtt a szolgaság
meg a nyomor.
(Ford.: Kis János)
(...) tant qu' ils ne s' appliquèrent qu' à des ouvrages qu' un seul pouvait faire, et qu' a
des arts qui n' avaient pas besoin du concours de plusieurs mains, ils vécurent libres,
sains, bons et heureux autant qu' ils pouvaient l' être par leur nature et continuèrent à
jouir entre eux des douceurs d' un commerce indépendant, mais dès l' instant qu' un
homme eut besoin du secours d' un autre, dès qu' on s' apercut qu' il était utile à un seul
d' avoir des provisions pour deux, l' égalité disparut, la propriété s' introduisit, le travail
devint nécessaire et les vastes forêts se changèrent en des campagnes riantes qu' il fallut
arroser de la sueur des hommes, et dans lesquelles on vit bientôt l' esclavage et la misère
germer et croitre avec les moissons.
A társadalmi szerződésről (1762)
Du Contrat Social (1762)
Az ember szabadnak született és mindenütt láncokat visel. (...) ameddig egy nép
engedelmeskedik, mert engedelmességre kényszerítik, jól teszi; mihelyt módjában áll
lerázni az igát és le is rázza, még jobban teszi, mert ugyanazon a jogon szerzi vissza
szabadságát, amellyel elragadták tőle, így hát vagy jogosan veszi vissza, vagy jogtalanul
rabolták el. De a társadalmi rend szent jog, minen más jognak az alapja. Mindazáltal ez
a jog nem a természettől származik, tehát megállapodáson alapul.
(I. I.; Az első könyv tárgya)
L' homme est né libre, et partout il est dans les fers. (...) tant qu' un Peuple est
contraint d' obéir et qu' il obéit, il fait bien; sitôt qu' il peut secouer le joug, et qu' il le
secoue, il fait encore mieux; car, recouvrant sa liberté par le même droit qui la lui a
ravie, ou il est fondé à la reprendre, ou on ne l' était point à la lui ôter. Mais l' ordre
social est un droit sacré qui sert de base à tous les autres. Cependant ce droit ne vient
point de la nature; il est donc fondé sur des conventions.
(I. I.; Sujet de ce premier livre)
Nevezetesen, a társadalmi szerződés úgy teszi egyenlővé a polgárokat, hogy mind
ugyanolyan feltételek között lépnek szerződésre és ugyanazokat a jogokat élvezik. Így a
szerződés természeténél fogva a főhatalom minden cselekedete, más szóval, az általános
akarat minden igazi megnyilatkozása egyenlő kötelezettségeket ró minden polgárra és
valamennyiüknek egyformán kedvez, úgyhogy a főhatalom számára a nemzet csak mint
egész létezik, nem különbözteti meg tagjait.
(II. IV. A főhatalom gyakorlásának korlátairól)
(...) savoir, que le pacte social établit entre les citoyens une telle égalité qu' ils s'
engagent tous sous les mêmes conditions et doivent jouir tous des mêmes droits. Ainsi,
par la nature du pacte, tout acte de souveraineté, c' est-à-dire tout acte authentique de la
volonté générale, oblige ou favorise également tous les citoyens, en sorte que le
Souverain connaît seulement le corps de la nation, et ne distingue aucun de ceux qui la
composent.
(II. IV. Des bornes du pouvoir souverain)
A szó szigorú értelmében véve igazi demokrácia soha nem létezett, és nem is fog létezni
soha. Ellentmond a dolgok természetes rendjének, hogy a sokaság kormányozzon és a
kevesek kormányoztassanak. Elképzelhetetlen, hogy a nép szakadatlanul gyülekezzék a
közügyek elintézése végett, s könnyűszerrel beláthatjuk, hogy mihelyt bizottságokat
állítanak föl ebből a célból, a közigazgatás formája megváltozik. (...)
Ha volna nép, amely csupa istenből állna, az a nép demokratikus kormányzat alatt élne.
Az embereknek azonban nem való ilyen tökéletes kormányzat.
(III. IV. A demokráciáról)
(Ford.: Kis János)
A prendre le terme dans la rigueur de l' acception, il n' a jamais existé de véritable
Démocratie, et il n' en existera jamais. Il est contre l' ordre naturel que le grand nombre
gouverne et que le petit soit gouverné. On ne peut imaginer que le peuple reste
incessamment assemblé pour vaquer aux affaires publiques, et l' on voit aisément qu' il
ne saurait établir pour cela des commissions sans que la forme de l' administration
change. (...)
S' il y avait un peuple de Dieux, il se gouvernerait démocratiquement. Un
Gouvernement si parfait ne convient pas à des hommes.
(III. IV. De la démocratie)
Emil vagy a nevelésről (1762)
Émile ou de l' éducation (1762)
Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei közt.
(I.)
Tout est bien, sortant des mains de l'Auteur des choses; tout dégénère entre les mains de l'homme.
(I.)
A természetes ember teljesen önmagáé. Ö a számbeli egység, az abszolút egész szám,
amely csak önmagával s a hozzá hasonlóval van vonatkozásban. A társadalom embere
csak tört-egység, mely a nevező függvénye, s melynek értékét az egészhez való viszonya
szabja meg, azaz a társadalom összessége.
(I.)
(Ford.: Győry János)
L'homme naturel est tout pour lui; il est l'unité numérique, l'entier absolu, qui n'a de
rapport qu'à lui-meme ou à son semblable. L'homme civil n'est qu'une unité
fractionnaire qui tient au dénominateur, et dont la valeur est dans son rapport avec
l'entier, qui est le corps social.
(I.)