Jean-Jacques Rousseau (1712-1778)


Az új Héloïse (1761)
La nouvelle Héloïse (1761)
Úgy éreztem, nyugodtabban tudnám elviselni Julie halálát vagy távollétét, és kevesebbet szenvedtem a tőle távol töltött időkben. Amikor messze távol sóhajtoztam, a viszontlátás reménye megkönnyebbítette a szívem; biztattam magam, hogy egyetlen pillanatnyi együttlét eltörli majd minden fájdalmamat, el tudtam képzelni, hogy lehetséges az enyémnél kevésbé kegyetlen állapot. De ott lenni mellette, látni, megérinteni, szólni hozzá, szeretni, imádni és - szinte még mindig enyémnek tudva - érezni, hogy örökre elveszett számomra: ez a düh és őrjöngés olyan önkívületébe hajszolt, amely már-már a kétségbeesésbe döntött.
(IV. rész, 17. levél)

(Ford.: Csanak Dóra)


Il me semblait que j' aurais porté plus patiemment sa mort ou son absence, et que j' avais moins souffert tout le temps que j' avais passé loin d' elle. Quand je gémissais dans l' éloignement, l' espoir de la revoir soulageait mon coeur; je me flattais qu' un instant de sa présence effacerait toutes mes peines; j' envisageais au moins dans les possibles un état moins cruel que le mien. Mais se trouver auprès d' elle, mais la voir, la toucher, lui parler, l' aimer, l' adorer, et, presque en la possédant encore, la sentir perdue à jamais pour moi, voilà ce qui me jetais dans des accès de fureur et de rage qui m' agitèrent par degrés jusqu' au désespoir.
(Quatrième partie, lettre XVII: La promenade sur le lac)

A falusi munkának jóleső a látványa s magában véve nincsen benne semmi, aminek részvétet kellene keltenie. Magán- és közérdekű jellege egyenesen érdekessé teszi; és aztán az embernek ez a legelső hivatása jóleső képzeteket kelt bennünk, s szívünkben az aranykor minden varázsát felidézi. (...) Feledjük századunkat és kortársainkat; úgy érezzük, a pátriárkák idejében élünk megint! Magunk fognánk az eke szarvát, részt vennénk minden mezei munkában, osztoznánk e munkákkal kapcsolatos boldogságban. Ó, a szerelem, az ártatlanság kora, mikor a nők éppolyan gyengédek, mint szerények voltak, s a férfiak egyszerűek és sorsukkal elégedettek!
(V. 7. Szüreti mulatság)

(Ford.: Gyegyai Albert)


Le travail de la campagne est agréable à considérer et n' a rien d' assez pénible en lui- même pour émouvoir à compassion. L' objet de l' utilité publique et privée le rend intéressant; et puis, c' est la première vocation de l' homme: il rappelle à l' esprit une idée agréable, et au coeur tous les charmes de l' âge d' or. (...) On oublie son siècle et ses contemporains; on se transporte au temps des patriarches; on veut mettre soi-même la main à l' oeuvre, partager les travaux rustiques et le bonheur qu' on y voit attaché. O temps de l' amour et de l' innocence, où les femmes étaient tendres et modestes, où les hommes étaient simples et vivaient contents!
(Cinquième partie, Lettre VII: Les vendanges)
Vallomások (1765-1770; 1782-1789)
Les Confessions (1765-1770; 1782-1789)
Olyan vállalkozásba fogok, amelynek nem volt soha elődje, s utánzója se lesz. Egy embert mutatok be a maga természetes valóságában; s ez az ember én magam leszek. Csupáncsak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. (...) Olyannak mutatom magam, amilyen voltam: megvetésre méltónak és hitványnak, ha az voltam, de jónak, nemesnek, fenségesnek, ha ilyen voltam.
(I.)

(Ford.: Benedek István)


Je forme une entreprise qui n' eut jamais d' exemple et dont l' exécution n' aura point d' imitateur. Je veux montrer à mes semblables un homme dans toute la vérité de la nature; et cet homme ce sera moi. Moi seul. Je sens mon coeur et je connais les hommes. Je ne suis fait comme aucun de ceux que j' ai vus; j' ose croire n' être fait comme aucun de ceux qui existent. (...) Je me suis montré tel que je fus: méprisable et vil quand je l' ai été, bon, généreux, sublime, quand je l' ai été..
(I.)