Ármány és szerelem (1784)
Kabale und Liebe (1784)
Érthetően beszélek, ahogy szoktam! Kegyes engedelmével! Excellenciád
rendelkezik az ország dolgával! De ez itt az én szobám! Ha folyamodványt nyújtok be
excellenciádnak, majd kifejezem legmélyebb tiszteletemet, de a faragatlan vendéget
kihajítom az ajtón... kegyes engedelmével!
(Miller, II.7.)
(Ford.: Vas István)
Teutsch und verständlich. Halten zu Gnaden. Euer Exzellenz schalten und
walten im Land. Das ist meine Stube. Mein devotestes Kompliment, wenn ich
dermaleins ein Promemoria bringe, aber den ungehobelten Gast werf ich zur Tür hinaus
- Halten zu Gnaden.
(Miller, II.7.)
Don Carlos (1787)
Don Carlos (1787)
Lebegne az ezer meg ezer ember
Ékesszólása, ki most, e nagy órán
Velem van itt, s lánggá lobbantaná
E szemek sugarát! - Mondjon le a
Természetellenes bálványozásról,
Mely elpusztít bennünket. Ó, legyen
Szemünkben az öröknek és igaznak
Példája. Még halandónak soha
Ilyen szent célra nem volt ennyije.
Hisz Európa minden királya hódol
A spanyol névnek. Járjon ön előttük:
E kéz egy tollvonása - és a földet
Újjáteremti. Adja meg nekünk
A gondolat szabadságát.
(Márki, III. 10.)
(Ford.: Vas István)
O, könnte die Beredsamkeit von allen
Den Tausenden, die dieser großen Stunde
Teilhaftig sind, auf meinen Lippen schweben,
Den Strahl, den ich in diesen Augen merke,
Zur Flamme zu erheben! - Geben Sie
Die unnatürliche Vergöttrung auf,
Die uns vernichtet. Werden Sie uns Muster
Des Ewigen und Waren. Niemals - niemals
Besaß ein Sterblicher so viel, so göttlich
Es zu gebrauchen. Alle Könige
Europens huldigen dem spanschen Namen.
Gehn Sie Europens Königen voran.
Ein Federzug von dieser Hand, und neu
Erschaffen wird die Erde. Geben Sie
Gedankenfreiheit.
(Marquis, III.10.)
Az örömhöz (1785)
An die Freude (1785)
Gyúlj ki, égi szikra lángja,
Szent öröm, te drága szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
Ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
Mit szokásunk szétszabott.
Egy-testvér lesz minden ember,
Hol te szárnyad nyugtatod.
Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron
Él mindnyájunk édesatyja!
(1. vsz.)
Fruede, schöner Götterfunken,
Tochter aus Elysium,
Wir betreten feuertrunken,
Himmlische, dein Heiligtum.
Deine Zauber binden wieder,
Was die Mode streng geteilt,
Alle Menschen werden Brüder,
Wo dein sanfter Flügel weilt.
Seid umschlungen, Millionen!
Diesen Kuss der ganzen Welt!
Brüder - überm Sternenzelt
muss ein lieber Vater wohnen.
(1)