Schiller, Johann Cristoph Friedrich (1759-1805)

Német költő, drámaíró, esztéta, történetíró.

Első műve (A haramiák, 1781) óriási sikere után megírja legismertebb darabját, az Ármány és szerelem (1827) polgári szomorújátékot. Leginkább drámaíróként sikeres szerző a blank verse-ben írt Don Carlos spanyol infáns (1787) után még öt drámát írt, a legnépszerűbb a Tell Vilmos (1804). A weimari romantika másik nagy alakjával, Goethével szerkesztik a Schiller által 1795-ben alapított Hórák című esztétikai folyóiratot, valamint az ellenfelek ostorozására megírják a Xéniákat (1797). Esztétikai írásai között legjelentősebb A naív és szentimentális költészetről című értekezése. Versei közül kiemelkedő a filozófiai óda műfajában íródott A séta, A művészek dalszerű gondolati költeménye, illetve Az örömhöz (1785) című ódája, melyet Beethoven a IX. szimfónia záró tételébe emelt be, s lett az EU himnusza.