A hangsúlyos ritmus sokféle változatban számos irodalomban létezik. A magyar verstanban használatos legpontosabb elnevezés: az ütemhangsúlyos verselés (Arany Jánosnál: "magyar nemzeti versidom"). Ez a ritmusrend a magyar irodalomban már a XVI. századtól megvan. A lényege: hangsúlyos verselés kötött szótagszámú ütemekkel és sorokkal. Az ütemhangsúlyos vers gyakran rímel, de a ritmusszerkezetet a rímszerkezettől először mindig elkülönítve kell vizsgálni. Az ütemhangsúlyos versben a másik ritmusrend, az időmérték is sokszor felbukkan, és így sajátos ötvözetek és keverékek is létrejöhetnek.
A hangsúlyos ritmusrend alapja a hangerő szabályos váltakozása. A hangsúly: egy szótag hangerőtöbblettel történő kiemelése. (Ez nem teljesen egyedül álló fizikai jelenség, mert a hangsúlyt kapó szótag időtartama is többé-kevésbé növekszik, és a hangfekvése is magasabb a hangsúlytalanokénál.) A magyar nyelvben a hangsúly a szó első szótagjára esik. A szó eleji hangsúlyon kívül a szavak későbbi szótagjai mellékhangsúlyt kaphatnak, pl. érzelmi, hangulati tartalmak kifejezésére vagy a versritmus fenntartására.
A versritmus (és a vershangsúly) nem feltétlenül esik egybe a szöveg természetes ritmusával és hangsúlyrendjével. Ha az eltéréseknél is a versritmust éreztetve mondjuk a szöveget, akkor rigmusszerűen, gépies ritmusban szavalunk.
A hangsúlyos ritmusrendben az alapegység az ütem, mely 1-4 szótagból állhat. (Ezzel a szótagmennyiséggel függ össze a népdalainkban gyakori 4 negyedes ütemezés.) Az ütem fő eleme (az "arszisz") egy hangsúlyos szótag; ez általában az ütem első szótagja, de pl. kötőszóval vagy névelővel kezdődő ütemben a hangsúly a második szótagra (vagy még hátrábbra) is kerülhet. A hangsúlyos szótagot az elemzésben aláhúzással vagy hosszú éles ékezettel (/) jelöljük. A hangsúlytalan szótagok (a "theszisz") száma az ütemben maximum 3, jele az elemzési képletben vagy szótagonként egy-egy pont, vagy az "x". A 4-nél több szótagból álló szavak a hangsúlyos versrendben mellékhangsúlyt kapnak, ennek jele a hosszú tompa ékezet (\). Ha több ütem alkotja a verssort vagy félsort, akkor az egyes hangsúlyok közt fokozati különbség lehet, pl. az 5 vagy 6 szótagú félsorban az első ütem hangsúlya erősebb (ez a főhangsúly), mint a másodiké (a mellékhangsúly).
| Például: |
|---|
/ xx x | / x x x Beleestem, benne vagyok |
| A sor ritmusképlete: 4|4 A kezdősor ugyanebben a versben ugyanilyen ritmussal is mondható, de ebben az esetben nem az értelmi hangsúlyozást érvényesítjük (hiszen a névelőt hangsúlyozzuk), hanem a versritmus alapképletét érvényesítjük: |
/ x x x | / x x x A szerelem, a szerelem |
| Ugyanez a sor értelmi hangsúlyozással így mondható: |
x / x x | x / x x A szerelem, a szerelem |
| Háromütemű, 9 szótagos sor, ritmusképlete: 4|4|1: |
/ x x x |/ x x x | / De mikor még az az egy is sok |
| : Ezrivel terem a fán a meggy... |
| Két négyütemű, 10 szótagú sor, ritmusképlete: 3|2||3|2: |
/ x x |/ x ||/ x x |/ x Kiskacsa fürdik fekete tóba' / x x | / x ||/ x x | \ x Anyjához készül Lengyelországba. |
| Ha a sorok 2. és negyedik ütemében a hangsúlyt gyengébbnek tekintjük, akkor a képlet így módosulhat: |
/ x x |\ x ||/ x x |\ x Kiskacsa fürdik fekete tóba' |
| A következő négysoros szakaszban az 1-2-4. sorok ritmusképlete: 4|4 , a 3. soré: 2|2 : |
x / x x | x / x x
Az életet már megjártam.
/ x x x | / x x x
Többnyire csak gyalog jártam,
/ x | / x
Gyalog bizon'...
/ x x x|/ x x x
Legfölebb ha omnibuszon. |
| : Epilogus |
| Egy sorban általában 2-4 ütem található. A nagyobb szótagszámú ütemek rendszerint a sorok, félsorok elején helyezkednek el, ún. "fogyó sorrendet" követve. |