Az alexandrin vagy Sándor-vers középkori sorfaj, a XII. századi ófrancia verses Nagy Sándor-regénytől kapta a nevét. Ez eredetileg hangsúlyos, egyben szótagszámláló ritmusú lehetett, 12-14 szótagos sorokkal. A félsorok 6 vagy 7 szótagosak voltak, bennük általában 2 hangsúllyal. A félsorok 6. szótagja ún. főhangsúlyt kapott (ezeket a példánkban aláhúzással is kiemeljük), utánuk hetedikként még egy hangsúlytalan szótag is szerepelhetett. A félsorok előbbi szótagjai még általában 1-1 hangsúlyt hordoztak, a sorokban tehát többnyire összesen 2 + 2 hangsúly volt. A sorképlet, a hangsúlyok nélkül: x x x x x x (x) | x x x x x x (x).
| Például: |
|---|
x x / x x / | x / x x x / Alixandres descent, iluec s'est arestés; \ x x / x / x | x / x / x / ses compagnons apele, si est le bos entrés. |
| Az alexandrint általában jambikus ritmusban fordítják, magyarra is. |