Ünnepi beszéd

Az alkalmi beszéd típusa, tárgya múltbeli történelmi vagy társadalmi esemény. Az ünnepi beszéd aktualizál: a szónok nem csupán felidézi, hanem a jelenhez is kapcsolja a történelmi előzményeket. Pl:

Ily ünnepet ülünk mi ma, midőn Kazinczy Ferenc születése századik évfordulóján összegyűlve, azon férfiúnak emlékét tiszteljük meg, kinek nyelvünk s irodalmunk újabb kifejlődését köszöni, ki ezt nemcsak fél századig irányadólag vezeté, s kinek dicsőségét nem e szobor, nem e gyülekezet, nem a beszéd vagy költemény, mely magasztalására mondatik, de minden szó hirdeti, mely e hazában magyar ajakról hangzik; mert minden érzés vagy gondolat, melyet kifejezünk, csak azon hatásnak újabb bizonysága, melyet ő édes anyai nyelvünkre gyakorolt; s ez az ok, melyért a magyar Akadémia, midőn Kazinczy születésének századik évnapját megünnepelni elhatározá, nemcsak az irodalom barátait, de mindazokat felszólítá, kiknek nemzetiségünk szívökön fekszik; mert nem egyedül az irodalom barátait vagy tanítványait, hanem a nemzetet illeti a kötelesség, hogy ünnepélyes módon tisztelelet nyilvánítson azon férfiú iránt, kiben újabb kifejeződésének egyik fő tényezőjét ismeri el.[...] Kazinczy tisztán felállította magának a kérdést, s határozottan felelt rá, bátran kitűzve az újítás zászlóját, melynek határául csak nyelvünk szellemét ismerte el. Fenntartani nyelvünket eredeti tisztaságában, s egyszersmind a tökélynek azon fokára emelni azt, melyen Európa legmíveltebb nyelvei álltak, meggazdagítani nemcsak szókincsét, de a szókötésnek formáit, nevelni hajlékonyságát, hogy eszme ne legyen, melyet vele tisztán kimondani ne lehessen, hogy ne legyen szépség, melyet nélkülözne: ez vala a cél, melyet magának kitűzött, s ha hosszú pályáján végigtekintünk, alig határozhatjuk meg, azon állhatatosságot bámuljuk-e inkább, mellyel tevékenységét folytatá, vagy a mély belátást, mellyel céljának elérésére mindig a legalkalmasabb eszközöket választotta, majd más mívelt nyelvek jeles íróinak fordítására szentelve nagy tehetségit, mert belátá, hogy nyelvünk hiányzó hajlékonyságát éppen ily műfordítások által szerezhetni meg leggyorsabban; majd tanulmányozva s kiadva régibb íróinkat, mert tudta, hogy nyelvünk szelleme nem egy félig elkorcsosodott század íróiban, hanem csak a régiekben s a nép nyelvében találtatik fel... [...]Ez feladatunk! S ha az utolsó hetven évre azon öntudattal tekintünk vissza, hogy annak megoldásához közelebb állunk, és a honfi szívét napjainkban egy szebb jövőnek reménye tölti el: bizonyosan Kazinczy Ferenc az, kinek mindenekelőtt hálával tartozunk; mert ő az, ki ezen feladatot elsőként fogta fel; mert a nemzetiségért lelkesülve, egyszersmind kijelölte azon feltételeket, melyektől annak kifejlődése függ; mert mélyen érezve népünk süllyedését, kimutatta az ösvényt, mely egy szebb jövőhöz vezet. S mi az, mi a hálának, mellyel e férfiú iránt tartozunk, méltó emléke, mi ily érdemeknek méltó jutalma lehet? Csak egyet ismerek s ez az: ha várakozásainak megfelelünk.