Személyfestés
(gör. proszópográfia)
Retorikai beszédalakzat; célja egy ember vagy egy állat bemutatása, külső jegyeinek, legfőbb vonásainak, tulajdonságainak számbavétele. Pl.
Pyrkert látám, a magyar prelátust és német költőt. Ott állott a magas, száraz férfiú szobája közepén; nevemet hallván, kezemhez nyúlt, s arcán figyelem látszott elömleni.
(Kölcsey Ferenc: Országgyűlési Napló, 1832. december 18-án); De micsoda finom, törékeny termet, milyen ritmikus mozdulatok. Igaza van Homlódynak, ennek a lépése valóságos muzsika. S aztán az a szépen ívezett homloka! Hát még a fitos orra s azok a mindenféle görbületek a kis pikáns arcocskáján!
(Mikszáth Kámán: A Noszty fiú esete Tóth Marival).