Sententia

(gör. gnómé) 'vélemény'

Eredeti, ókori latin értelmében: szállóige. A középkorban erkölcsi tartalmú mondásokat jelentett (szemben a maximával). Mai használatban lehet egyetlen mondatban megfogalmazott ítélet, jelmondat, találó felismerés, bölcs gondolat, vagy egy gondolatmenetet lezáró tétel. (epifonéma). Elnevezésük, használatuk eltérő: sentenciának nevezik az irodalmi művek szállóigéit, a valamilyen szabályt megfogalmazó, nevelő célzatú közmondásokat. Pl.

Égre követ ne dobj, mert fejedre fordul.

(közmondás). Egyik változata chria, amely csattanós, hatásos sententia.