Refrén
Az ismétlés sajátos változata, a strófák végén ismétlődő ütem, sor, sorkapcsolat. Elmélyíti, jelentőssé teszi a kifejezett gondolatot, érzelmet, pl. A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én
(Petőfi Sánor: A természet vadvirága);
Oh ! irgalom atyja, ne hagyj el. (Arany János: Ágnes asszony);
Óh jaj meg kell halni, meg kell halni! (Babits Mihály: Ősz és tavasz között); Szövegösszetartó erőként hat Vörösmarty Mihály: A vén cigány című versében, ahol a versszöveg negyven százaléka refrén. Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.