Mellőzés

(lat. praeteritio)

Detrakciós retorikai beszédalakzat. A szónok közlése, melyben azt mondja ki, hogy elhagyja beszéde valamely részletét, gondolatát, mert fontosabb ügyről akar szólni. Az elhallgatás, a mellőzés azonban a ki nem mondott gondolatokra irányítja a hallgatóság figyelmét, ezáltal kap a beszédben hangsúlyt. Pl.

Nem szólok azon nehézségekről, melyekkel új eszmék közönségesen találkoznak, főképp, ha oly tárgyak körül állíttatnak fel, melyekhez, mint a politikához vagy nyelvhez, hozzászólani mindenki hivatva érzi magát; nem azon akadályokról, melyeket megszokás vagy előítélet minden újításnak elébe gördít; de szabad-e elfelednünk, hogy azon férfiú, ki személyes érdekeit elhanyagolva, egész életét csak a köznek szentelé, hosszú évek során keresztül az irodalom körében szenvedélyes elleneket, a tömegnél csak közönyösséget talált, s fáradozásainak jutalmául, a népszerűség helyett, melyet érdemelt, sokaknál csak kicsinylést és gyűlöletet aratott.