(lat. permissio)
Retorikai beszédalakzat. A szónok ellenfele belátására bízza, hogy elfogad-e valamit érveiből, belátja-e tévedését, megváltoztatja-e korábbi elképzelését, a megfogadott tanács szerint cselekszik-e. A megengedés egyik változata a concessio (koncesszió), a vitapartner érvelése, egy-egy gondolatának elfogadása. Ez mindig gúnyos, ironikus. Pl: Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet;
Ójad fúvó széltül drága gyermekedet;
Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle,
Majd derék fajankó válik úgy belőle.