Makrológia
(gör.)
A klasszikus retorika egyik gondolatalakzata; a bővítés (adjekció) egyik formája: valamely kifejezés más szavakkal történő megismétlése a mondaton belül. Pl. Platón: a szépség örökkévaló, se nem keletkező, se nem pusztuló
, Irodalmi szövegekben a bőbeszédűség jellemzésére szolgál, pl.
S minthogy Wesseléni viselt sok dolgokat,
Felső hadakban is forgatott kardokat,
S tartott sok helyeken nyertesen harcokat,
S vett ellenségen szép diadalmokat... (Gyöngyösi István: A Márssal társalkodó murányi Vénusz); A csodálkozás, a meglepettség kifejezője:
Nem is hallottam még, hogy testvéred volna,
Udvaromba miért soha nem vezetted,
Be sem is mutattad, meg sem ismertetted? (Arany János: Toldi); Komikus hatású:
A legfőbb bölcset ez gyötörte,
És aludni se hagyta őt,
S fejét, amely főtt, egyre törte,
És amíg törte, egyre főtt. (Tóth Árpád: A holdkóros apród története).