Litotész
(gör) 'egyszerű, érthető'
Retorikai alakzat, a körülírás alfaja, a hiperbola ellentéte. Egy fogalom erőteljes hangsúlyozása ellentétének tagadása által. Pl. Nagy bölcsesség az, hogy cselekedetünkben ne habahurjálkodjunk és vakmerőül a mi magunk tetszéséhez ne ragaszkodjunk
(Pázmány Péter: A cselekedendő dolgoknak eszes rendelésérűl); A nyelvi kifejezés tompítása:
Mert az én érdemem nálad annyit tészen,
Mennyi vizet kis fecske szájában veszen
Az megmérhetetlen tengermélység ellen,
Annyi én érdemem te kegyelmed ellen. (Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem) ; Gyakori eszköze az iróniának. Pl:
... nem-szőke fejére
S nem-szőke fejének
Göndör hajára [...] S eszközlé annak teljesülését
Nem fontolva haladván (Petőfi Sándor: A helység kalapácsa).