Jellemfestés
(gör. éthopoeia)
Retorikai beszédalakzat. A beszélő nem önmaga szólal meg, hanem mintegy elfordulva önmagától valamely más, valós vagy kitalált személyeket, tárgyakat, megszemélyesített természeti jelenségeket, elvont fogalmakat szólaltat meg a szónoki beszédben, publicisztikai műben. Nyelvi kifejezője a közvetlen beszéd, a monológ és a dialógus. Pl.
Jön a szónok, s említi őseiteket; de beszéde kiáltó szó a pusztában. Mit akartok? azt várjátok-e, hogy a halottak sírból felszálljanak? hogy rémletes arccal jelenjenek meg álmaitoknak? És mit fognátok felelhetni, ha szavaikat felemelnék? mondván:
Nép, mi vagy? hol a bizonyság, hogy tőlünk származtál? hazát alkotánk, s te ránk nem emlékezel; hidegen taposod győzelmeink mezeit; s a pusztákon, hol ezrenként hullánk el, sírhalmainkra nem vetsz tekintetet. Jaj neked! a meg nem hálált örökségen átok fekszik, melyet csak a hosszú megbánás törülhet le. (Kölcsey Ferenc: Mohács).