(gör.)
Retorikai mondatalakazat, a hiperbaton egyik fajtája; a befejezett mondathoz illesztett, kevésbé lényeges tartalmú kiegészítés pótlólag integrálódik a mondathoz. Pl. ironikussá, gúnyos hangvételűvé válik a Kölcsey-beszédben az erkölcsi elmarasztalás: És mi az oppozíció? Felelet: tagadása annak, amit az udvar állít, és a personális!