Epifora
Az adjekció ismétléses alakzata, melyben az ismételt nyelvi elem az egység végére tolódik. Képlete: (.....a
...a
...a); pl.
Erős idő vala, záporeső hulla.
Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza;
Nem jó álmot láttam az éjjel álmomban,
Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza! (Kőmives Kelemenné);
Nincs olyan híres akol, mint a brezinai akol... (Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt);
Künn a fagy közelít.
Öröm, gond közelít
Karácsony közelít. (Babits Mihály: Beteg-klapancia);
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd el dízeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Üzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad. (Weöres Sándor: Tíz lépcső)
...Az agy port zabál. A láb port zabál. (Benn: Ikárusz).