Ectasis
(lat.)
A klasszikus retorikában hangalakzatot létrehozó adjekciós eljárás; magánhangzó megnyújtása egy szótagban. A köznyelvben: pósta, kőrút stb. ejtése; pl.
Fél zsemlére, pohár téjre
nagyokat sohajta
(Arany: A tudós macskája); Mit tész’, a’ mikoron még az szenvedni tudatlan
Dolgok is érzékenységet mútatnak hozzá?
(Baróti Szabó Dávid: Dafnis).