Dubitatio
(lat.)
A retorika pragmatikus alakzata, a közönséghez fordulás egyik típusa. A szónok olyan kérdésfeltevése hallgatóihoz, amelyben megjátssza saját tanácstalanságát, így fogalmazza meg gondolatait. Ezáltal mozgósítja közönségét. A tanácstalan szónok dilemmáin elgondolkodó hallgatóság értelmezi a problémát, s megbízhatóbb, határozottabb döntést képes hozni. Pl.
Avagy különb compositióból vagyon-é a mi ellenségünk felépítve? vagy nem azoktul a vitéz magyaroktul származtunk-é mi, kik kevés néppel számtalan sok ezer pogányokat kergettek? Nincsen-é Istennek hatalmában Hunyadi győzelmeit, Mátyás király dicsősségeit kezünkben ismeg ujonnan megvirágoztatni?
(Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság); Ó népem, mit gondoljak már felőled,
Higgyem, ne higgyem áhitott jövődet?
(Vajda János: Lenni vagy nem lenni); ...Mit akar
A te nagy mámor-biztatásod?
Mit ér bor- és véráldomás?
Mit ér az ember, ha magyar?
(Ady Endre: Az ős Kaján).