Dierézis
(gör.) (lat. divisio) ‘szétválasztás’
1. Adjekciós morfológiai alakzat; két hang, például egy diftongus (kettőshangzó) két önálló magánhangzóra alakul át, ill. gyakrabban egy szótaggá válik, gyakran metrikai okokból. Pl. a 'teszel' helyett 'tész', 'leszel' helyett 'lész':
Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
(Shakespeare: Hamlet)
2. verstani fogalom, sormetszet, amely lehet az ütemet, verslábat kettévágó (cezúra); vagy az ütemet, verslábat érintetlenül hagyó: dierézis. Régi dicsőségünk, || hol késel az || éji homályban?
Az első metszet cezúra, a második dierézis (Vörösmarty Mihály: Zalán futása).