Az útirajz az utazási irodalom egyik fő műfaja, az író személyes benyomásait, hangulatait, gondolatait állítja előtérbe, szemben az objektív, tudományos igényű útleírással. Kötetlenebb, átfogó, egységes kompozíció nélküli válfaja az úti jegyzet. Az útirajzok műfaja a 18. század végén keletkezett és a romantika idején virágzott. (Chateaubriand Útikalauz Párizsból Jeruzsálembe, 1811; Heine Utazás a Harz-hegységben, 1824; Petőfi Sándor Úti jegyzetek, 1845; Irinyi József Német-, francia- és angolországi úti jegyzetek, 1846).