A komikus eposz (vígeposz) verses nagyepikai műfaj, melyben az eposz formakincséhez, kötelező kellékeihez kisszerű tárgyat rendel az alkotó. Az ellentét miatt a műfaj gyakran paródia is egyben, s nem nélkülözi az ironikus, szatirikus hangvételt sem. A Homérosznak tulajdonított Békaegérharc, Kr. e. 6-5. sz. az Iliász paródiája is; a művet Csokonai fordította le először magyarra. Az ő nevéhez fűződik az első magyar nyelvű komikus eposz ('furcsa epopeia'), a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon, 1798. A műalkotás egyik előképe az angol Pope rokokó vígeposza, A fürtrablás, 1714 volt. Petőfi Sándor egy falusi csetepatét állít középpontba A helység kalapácsában, 1844, mely egyben a hősi eposz, elsősorban a Zalán futása paródiája is. Arany János művészi bemutatkozása, a hexameterekben írt Az elveszett alkotmány, 1845 a vármegyei korteskedés szatírája. A nagyidai cigányok, 1850 egy történeti anekdotát feldolgozva fest keserű képet a szabadságharc bukásának okairól.