Az epillion a hellenizmus kori görög és a római elbeszélő költészet hexameterben írt, mitologikus szerelmi vagy bukolikus történetet feldolgozó műfaja volt. Terjedelme alig néhány száz sor, kompozíciós alapelve egy-egy jelenet kiragadása és aprólékos részletezése. Kiseposzként történő megjelölése megtévesztő, mivel sem kompozíciójában, sem témájában nem eposzi. Műfajmegjelölésként az ókorban csak a naukratiszi Athénaiosznál fordul elő, általánossá a modern klasszika-filológiában lett. Első mesterei Philétász és Kallimakhosz, az ő követőik a római költészetben a neoterikusok. Teljes egészében fennmaradt epillion Catullus 64. költeménye, valamint az Appendix Vergiliana gyűjteményének két darabja, a Ciris és a Culex.