Az elbeszélés kisepikai műfaj, mely terjedelmét tekintve a kisregény és a novella között helyezkedik el. Általában egyetlen cselekménysorozatra épül, a novellánál bőségesebben kifejtve, többszöri helyzetváltozással, viszonylag sok szereplővel, fordulattal. A műfaj legfontosabb képviselői: Kleist (Kolhaas Mihály, 1810), Stendhal (Vannina Vannini), az orosz irodalomban Puskin (Dubrovszkij), Gogol (Pétervári elbeszélések, ezek közül is kiemelkedik A köpönyeg, 1842),Tolsztoj (Kozákok,1855), Csehov (A 6-os számú kórterem, 1892), Kafka (Az átváltozás, 1915), Thomas Mann (Tonio Kröger, 1903; Mario és a varázsló, 1930). A magyar irodalomban Mikszáth Kálmán első írói sikerét hozza A tót atyafiak (1881) négy balladai hangvételű elbeszélése (pl. Az a fekete folt), de a műfaj jelentős a 20. században is (Déry Tibor Niki, 1955).