Az adoma rövid, vidám, csattanós történet. Rokon az anekdotával, de attól eltérően nem valóságos személyeket, hanem elvont típusokat (a furfangos paraszt, a ravasz kereskedő) szerepeltet, és az elbeszélt történetet nem akarja valóban megtörtént esetként elhitetni. A nagyrészt élőszóban terjedő adoma irodalmi formában az itáliai reneszánsz adomaszerzőinél, például Bracciolininél tűnt fel. A 19. században Kleist és Hebbel műveiben irodalmi rangra emelkedik. A magyar irodalomban alkalmazói Jókai Mór, Eötvös Károly; az adomázó stílus legnagyobb mestere Mikszáth Kálmán.