William Shakespeare (1546-1616)

Ugy döntöttem, hogy gazember leszek.
(Gloster, I.1.)

I am determined to prove a villain.
(Gloucester, I.1.)

Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!
(Richárd, V.4.)

(Ford.: Vas István)

A horse! a horse! my kingdom for a horse!
(King Richard, V.4.)

Immár az új vágy szenvedélye ég,
S a régi lángnak el kell húnynia.
A vágyva vágyott ideál se szép,
Csak ő a szép: a zsenge Júlia.
(Prológus)

Now old desire doth in his death-bed lie,
And young affection gapes to be his heir;
That fair for which love groan'd for and would die,
With tender Juliet match'd, is now not fair.
(Prologue)

Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg atyád és dobd el neved!
S ha nem teszed: csak esküdj kedvesemmé -
S majd én nem leszek Capulet tovább!

Csak neved ellenségem, nem magad.
S te önmagad vagy és nem Montague.
Mi Montague? Se kéz, se láb, se kar,
Se arc, se test... Ó, válassz más nevet!
Eh, mi a név? Mit rózsának hivunk,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Ha Romeót nem hívják Romeónak,
Szakasztott oly tökéletes marad
Akármi néven... Dobd el hát neved!
És egy élettelen szóért cserébe -
Tiéd az életem! (Júlia, II.2.)

O Romeo, Romeo! wherefore art thou Romeo?
Deny thy father, and refuse thy name;
Or, if thou wilt not, be but sworn my love,
And I'll no longer be a Capulet.

'Tis but thy name that is my enemy;
Thou art thyself though, not a Montague.
What's a Montague? it is nor hand, nor foot,
Nor arm, nor face, nor any other part
Belonging to a man. O! be some other name:
What's in a name? that which we call a rose
By any other name would smell as sweet;
So Romeo would, were he not Romeo call'd,
Retain that dear perfection which he owes
Without that title. Romeo, doff thy name;
And for that name, which is no part of thee,
Take all myself.
(Juliet, II.2.)

Két ellenséges király táboroz
Emberben, fűben: a Jó és a Rossz.
És hol a Rossz erősebb haddal áll,
Az élet hervad - tort ül a Halál.
(Lőrinc, II.3.)

Two such opposed foes encamp them still
In man as well as herbs, grace and rude will;
And where the worser is predominant,
Full soon the canker death eats up the plant.
(Friar Laurence, II.3.)

Mert könnyel jegyzi majd a krónika,
Hogy élt s halt meg Romeo és Júlia.
(Herceg, V.3.)

(Ford.: Mészőly Dezső)

For never was a story of more woe
Than this of Juliet and her Romeo.
(Prince, V.3.)

Ide nekem az oroszlánt is.
(Zuboly, I.2.)

Let me play the lion too.
(Bottom, I.2.)

Helyes a bőgés, Oroszlán!
(Demetrius, V.1.)

(Ford.: Arany János)

Well roared, Lion! (Demetrius, V.1.)

Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép : s mindenkit sok szerep vár
(Jaques, II.7.)

(Ford.: Szabó Lőrinc)

All the world's a stage,

And all the men and women merely players:
They have their exits and their entrances
(Jaques, II.7.)

Mivel Caesar engem szeretett, megsiratom: mi-
vel szerencsés volt, örvendek: mivel vitéz volt, becsülőm
őt: de mivel nagyravágyó volt, ledöftem őt.
(Brutus, III.2.)

As Caesar loved me, I weep for him; as
he was fortunate, I rejoice at it; as he was
valiant, I honour him; but as he was ambitious,
I slew him.
(Brutus, III.2.)

Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.
(Antonius, III.2.)

(Ford.: Vörösmarty Mihály)

I come to bury Caesar, not to praise him.
The evil that men do lives after them,
The good is oft interred with their bones.
(Antonius, III.2.)

Ó, Isten, Isten! míly unott, üres,
Nyomasztó nékem e világi űzlet!
Phí! rút világ! gyomos kert, mely tenyész,
Hogy magva hulljon; dudva és üszög
Kövér tanyája.
(Hamlet, I.2.)

O God! God!

How weary, stale, flat, and unprofitable
Seem to me all the uses of this world.
Fie on't! O fie! 'tis an unweeded garden,
That grows to seed; things rank and gross in nature
Possess it merely.
(Hamlet, I.2.)

Gyarlóság, asszony a neved!
(Hamlet, I.2.)

Frailty, thy name is woman!
(Hamlet, I.2.)

Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás!
Torról maradt hidegsültből kiállt
A nászi asztal.
(Hamlet, II.1.)

Thrift, thrift, Horatio! the funeral bak'd meats
Did coldly furnish forth the marriage tables
(Hamlet, II.1)

Mindenek fölött

Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
(Polonius, I.3.)

This above all: to thine own self be true,
And it must follow, as the night the day,
Thou canst not then be false to any man.
(Polonius, I.3.)

Rohadt az államgépben valami.
(Marcellus, I.4.)

Something is rotten in the state of Denmark.
(Marcellus, I.4.)

Nincs oly gazember széles Dániában -
Ki megrögzött cinkos ne volna.
(Hamlet, I.5.)

Ther's ne'er a villain dwelling in Denmark
But he's an arrant knave.
(Hamlet, I.5.)

Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.
(Hamlet, I.5.)

There are more things in heaven and earth, Horatio,
Than are dreamt of in your philosophy.
(Hamlet, I.5.)

Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.
(Hamlet, I.5.)

The time is out of joint; O cursed spite,
That ever I was born to set it right!
(Hamlet, I.5.)

Szó, szó, szó.
(Hamlet, II.2.)

Words, words, words.
(Hamlet, II.2.)

Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.
(Polonius, II.2.)

Though this be madness, yet there is method in it.
(Polonius, II.2.)

Dánia börtön.
(Hamlet, II.2.)

Denmark's a prison.
(Hamlet, II.2.)

Amily koldus vagyok, még köszönet is szűkön telik
tőlem
(Hamlet, II.2.)

Beggar that I am, I am even poor in
thanks
(Hamlet, II.2.)

S mily

remekmű az ember! Mily nemes az értelme!
Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdu-
lata mily kifejező és bámulatos! Működésre
mily hasonló angyalhoz! Belátásra mily hasonló
egy istenséghez! A világ ékessége!
(Hamlet, II.2.)

What a piece of work is a man! How noble in
reason! how infinit in faculty! in form, in
moving, how express and admirable! in action
how like an angel! in apprehension how like a
god! the beauty of the world!
(Hamlet, II.2.)

Mi néki Hecuba, s ő Hecubának,
Hogy megsirassa?
(Hamlet, II.2.)

What's Hecuba to him or he to Hecuba
That he should weep for her?
(Hamlet, II.2.)

de tőr lesz e darab,

hol a király, ha bűnös, fennakad.
(Hamlet, II.2.)

the play's the thing

Wherein I'll catch the conscience of the king.
(Hamlet, II.2.)

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől - a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó - le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? Ekkép az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes színét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti "tett" nevét.
(Hamlet, III.1.)

To be, or not to be: that is the question:
Whether 'tis nobler in the mind to suffer
The slings and arrows of outrageous fortune,
Or to to take arms against the sea of troubles,
And by opposing end them? To die, to sleep-
No more - and by a sleep to say we end
The heartache and the thousand natural shocks
That flesh is heir to! 'Tis a consummation
Devoutly to be wished. To die, to sleep-
To sleep - perchance to dream: ay, there's the rub,
For in that sleep of death what dreams may come
When we have shuffled off this mortal coil
Must give us pause. There's the respect
That makes calamity of so long life:
For who would bear the whips and scorns of time,
Th'oppressor's wrong, the proud man's contumely,
The pangs of despised love, the law's delay,
The insolence of office, and the spurns
That patient merit of th'unworthy takes,
When he himself might his quietus make
With a bare bodkin? Who would fardels bear,
To grunt and sweat under a weary life,
But that the dread of something after death,
The undiscovered country, from whose bourn
No traveller returns, puzzles the will,
And makes us rather bear those ills we have
Than fly to others that we know not of?
Thus conscience does make cowards of us all,
And does the native hue of resolution
Is sicklied o'er with the pale cast of thought,
And enterprises of great pith and moment,
With this regard their currents turn awry,
And lose the name of action.
(Hamlet, III.1.)

Őrizve járjanak őrült vagyok.
(Király, III.1.)

Madness in great ones must not unwatch'd go.
(King, III.1.)

mert minden olyas

túlzott dolog távol esik a színjáték céljától,
melynek föladata most és eleitől fogva az volt
és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a
természetnek; hogy felmutassa az erénynek
önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga
az idő, a század testének tulajdon alakját és le-
nyomatát.
(Hamlet, III.2.)

for anything so overdone is

from the purpose of playing, whose end, both at
the first and now, was and is, to hold, as 'twere,
the mirror up to nature; to show virtue her own
feature, scorn her own image, and the very age
and body of the time his form and pressure.
(Hamlet, III.2.)

Hogy vádol engem minden alkalom,
S ösztönzi lusta bosszúm!
(Hamlet, IV.4.)

How all occasions do inform against me,
And spur my dull revenge!
(Hamlet, IV.4.)

Az valódi nagy,

Ki fel nem indul, ha nagy oka nincs;
De szalmaszálért is küzd nagyszerűen,
Midőn becsület, ami fenforog.
(Hamlet, IV.4.)

Rightly to be great

Is not to stir without great argument,
But greatly to find quarrel in a straw
When honour's at the stake.
(Hamlet, IV.4.)

Ó, vért kivánj

Hát gondolat! vagy értéked silány.
(Hamlet, IV.4.)

O! from this time forth,

My thoughts be bloody, or be nothing worth!
(Hamlet, IV.4.)

Bennem a dánnál több a római;
(Horatio, V.2.)

I am more an antique Roman than a Dane.
(Horatio, V.2.)

A többi néma csend.
(Hamlet, V.2.)

The rest is silence.
(Hamlet, V.2.)

Négy százados

emelje Hamletet, mint katonát,
A ravatalra: mert belőle, ha
Megéri, nagy király vált volna még.
(Fortinbras, V.2.)

(Ford.:Arany János)

Let four captains

Bear Hamlet, like a soldier to the stage;
For he was likely, had he been put on,
To have prov'd most royally;
(Fortinbras, V.2.)

Már itt a bűn, csak rajta a lepel:
Valódi arcát a tett tárja fel.
(Jago, II.1.)

'Tis here, but yet confus'd:

Knavery's plain face is never seen till us'd.
(Iago, II.1.)

Uram, vigyázz, hogy féltékeny ne légy!
A zöldszemű szörny csak kacag az étken,
Amelyből él.
(Jago, III.3.)

(Ford.: Kardos László)

O! beware, my lord, of jealousy;

It is the green-ey'd monster which doth mock
The meat it feeds on;
(Iago, III.3.)

Cordelia mit tegyen? Hallgat s szeret.
(Cordelia, I.1.)

(Ford.: Vörösmarty Mihály)

What shall Cordelia do? Love, and be silent.
(Cordelia, I.1.)

Szép a rút és rút a szép:
Sicc, mocsokba, ködbe szét!
(Együtt - boszorkányok, I.1.)

Fair is foul, and foul is fair:
Hover through the fog and filthy air.
(All - Witches, I.1.)

Merek annyit, amennyit férfi merhet;
Aki többet mer, nem ember.
(Macbeth, I.7.)

I dare do all that may become a man;
Who dares do more is none.
(Macbeth, I.7.)

A tett tüzére jeget fúj a szó!
(Macbeth, II.1.)

Words to the heat of deeds too cold breath gives.
(Macbeth, II.1.)

Nevetve nézek a halál szemébe,
Amíg Birnam fel nem jön a Dunsinane-re.
(Macbeth, V.3.)

I will not be afraid of death and bane
Till Birnam forest come to Dunsinane.
(Macbeth, V.3.)

Jön, mondom, jön az erdő.
(Hírnök, V.5.)

(Ford.: Szabó Lőrinc)

I say, a moving grove.
(Messenger, V.5.)

Csak ne felejtsd elvenni könyveit:
Nélkülük oly buta, mint én vagyok.
Szellemnek nem parancsol: gyűlölik
Gyomrukból, mint én. Gyújtsd be könyveit!
(Caliban, III.2.)

Remember

First to possess his books; for without them
He's but a sot, as I am, nor hath not
One spirit to command: they all do hate him
As rootedly as I. Burn but his books;
(Caliban, III. 2.)

S mind e durva bűbájt

Megtagadom ma: még utolszor égi
Zenét igézek (égi zene, zengj!)
E nyomorultak szellemére, célom
elérni: s aztán pálcám eltöröm,
Több ölre ásom föld alá, s a tenger
Mérőlánc által eddig el nem ért
Mélyébe hányom könyvemet.
(Prospero, V.1.)

(Ford.: Babits Mihály)

But this rough magic

I here abjure; and, when I have requir'd
Some heavenly music, - which even now I do, -
To work mine end upon their senses that
This airy charm is for, I'll break my staff,
Bury it certain fathoms in the earth,
And, deeper than did ever plummet sound,
I'll drown my book.
(Prospero, V.1.)

Fáradt vagyok, ringass el, óh, halál:
Az Érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet
(1-4. sor)

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Tir'd with all these, for restful death I cry
As to behold desert a beggar born,
And needy nothing trimm'd in jollity,
And purest faith unhappily forsworn
(1-4. lines)

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
(1-4. sor)

So are you to my thoughts as food to life,
Or as sweet-season'd showers are to the ground;
And for the peace of you I hold such strife
As 'twixt a miser and his wealth is found;
(1-4. lines)

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
(13.-14. sor)

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Thus do I pine and surfeit day by day,
Or gluttoning on all, or all away.
(13-14. lines)