A világirodalom legnagyobb hatású drámai szerzője, örök-modern klasszikus. A reneszánsz angol színjátszás nagy alakjainak (Lyly, Greene, Marlowe) nyomdokain indul, de őket csakhamar meghaladja. Sikerének alapja a közönség igényeit figyelembe vevő egyszerűbb, népiesebb hangvétel. Korai művei után második korszaka (1594-1600) főleg az érett történeti drámák (II. Richárd, IV. Henrik), valamint a lírai hangvételű és regényes szerelmi vígjáték (Szentivánéji álom, Ahogy tetszik) kora, de ide tartozik az 1594-95-ben írt Rómeó és Júlia is. 1601-1608 a nagy tragédiák, a római tragédiák (Julius Caesar, Antonius és Cleopátra), illetve a szonettek megírásának időszaka. Utolsó korszakára jellemző a regényes színmű: Téli rege, Vihar. A tragikum körét folyamatosan tágító drámai szerző: hol a házasélet (Othello), a rokonöldöklés bosszúdrámája (Hamlet, 1600), a közerkölcs (Lear király), vagy utolsó nagy tragédiájában (Macbeth) a kísértethistória témáját viszi színre. Műveiben megjelenik a reneszánsz tematika mellett a barokk dekorativitása is. Sokszínűségével hasonló szintézist alkot a világról, mint Dante.