Victor Hugo (1802-1885)

A modernek költészetében óriási szerepe van a groteszknek. Mindenütt ott van; egyfelől megteremti a torzat és a szörnyűségest, másfelől a komikusat és a burleszket. (...) .. a fölséges mellett mint tükröző lencse, mint kontraszt, a groteszk - szerintünk - a legbővebb forrás, amit a természet a művészetnek adhat. (...) A fenséges a fenségessel tetézve bajosan ad kontrasztot, márpedig mindent ki kell pihennünk, még a szépséget is. A groteszk ezzel szemben, úgy látszik, pillanatnyi megállás, valami, amihez valamit hasonlítani lehet; kiindulópont, ahonnét frissebb és sóvárabb befogadó készséggel emelkedünk a szép felé. A szalamandra kiemeli a hableány szépségét, a gnóm megszépíti a tündért.

(Ford.: Rónay György)

Dans la pensée des modernes (...) le grotesque a un rôle immense. Il y est partout; d' une part, il crée le difforme et l' horrible; de l' autre, le comique et le bouffon. (...) comme objectif auprès du sublime, comme moyen de contraste, le grotesque est, selon nous, la plus riche source que la nature puisse ouvrir à l' art. (...) Le sublime sur le sublime produit malaisément un contraste, et l' on a besoin de se reposer de tout, même du beau. Il semble, au contraire, que le grotesque soit un temps d' arrêt, un terme de comparaison, un point de départ d' où l' on s' élève vers le beau avec une perception plus fraîche et plus excitée. La salamandre fait ressortir l' ondine; le gnome embellit le sylphe.

A romantika, melyet annyiszor határoztak meg rosszul, voltaképpen, és ha ebből a harcos szempontból nézzük, igazi meghatározása szerint nem más, mint a liberalizmus az irodalomban. (...) Szabadság a művészetben, szabadság a társadalomban: íme a kettős cél, amelyre minden következetes és logikus szellemnek egyaránt törekednie kell... (...) az irodalmi szabadság nem más, mint a politikai szabadság leánya. Századunk elve ez, és diadalra fog jutni.

(Ford.: Rónay György)

Le romantisme tant de fois mal défini, n' est à tout prendre, et c'est là sa définition réelle si l' on ne l' envisage que sous son côté militant, que le libéralisme en littérature. (...) La liberté dans l' art, la liberté dans la société, voilà le double but auquel doivent tendre d' un même pas tous les esprits conséquents et logiques... (...) la liberté littéraire est fille de la liberté politique. Ce principe est celui du siècle, et prévaudra.

Egy sors története ez, napról napra.
Egy ember élete? Igen, de a többi emberé is. (...) ...ebben a könyvben éppúgy benne van az olvasó egyénisége, mint az íróé. Homo sum. Átkelni a forgatagon, zsivajon, álmon, harcon, örömön, munkán, fájdalmon, csöndön; megpihenni az áldozatban s ott Isten szemléletébe merülni; kezdeni a Tömeggel és végezni a Magánnyal: ilyen vagy olyan egyéni arányokban, nem mindannyiunk története ez?

(Ford.: Rónay György)

Une destinée est écrite là jour à jour.
Est-ce donc la vie d' un homme? Oui, et la vie des autres hommes aussi. (...) Ce livre contient ... autant l' individualité du lecteur que celle de l' auteur. Homo sum. Traverser le tumulte, la rumeur, le rêve, la lutte, le plaisir, le travail, la douleur, le silence; se reposer dans le sacrifice, et, là, contempler Dieu; commencer à Foule et finir à Solitude, n' est-ce pas, les proportions individuelles réservées, l' histoire de tous?