A Mester és Margarita (1928-1940)
Мастер
и Маргарита (1928-1940)
- Sajnos, nem tudom megmutatni - válaszolta a Mester. - Elégettem a kéziratot.
- Már engedje meg, ezt nem hiszem el - mondta Woland. - Ilyesmi nem létezik: a kézirat sosem ég el. - A Behemóthoz fordult: - Gyerünk, Behemót, add csak ide azt a regényt!
A kandúr leugrott a székről, s ekkor mindenki meglátta, hogy a vaskos kéziratkötegen ült. A legfelső példányt mély meghajlással nyújtotta Wolandnak. Margarita izgatottan felkiáltott, és szemét újra elfutotta a könny:
- Itt a kézirat! Megvan a kézirat!
(II., 24)
(Ford.: Szőllősy Klára)
- Я, к
сожалению, не
могу этого
сделать, -
ответил
мастер, -
потому что я
сжег его
в печке.
-Простите,
не поверю, -
ответил
Воланд, -
этого быть не
может.
Рукописи не горят. -
Он
повернулся к
Бегемоту и
сказал: - Ну-ка,
Бегемот, дай
сюда роман.
Кот
моментально
вскочил со
стула, и все
увидели, что
он сидел на
толстой
пачке рукописей.
Верхний
экземпляр
кот с поклоном
подал
Воланду.
Маргарита задрожала
и закричала,
волнуясь
внов до слез:
- Вот
она,
рукопись! Вот
она!
(II., 24)