Nem csatlakozott egyetlen irodalmi csoporthoz sem. Művei számos tekintetben formabontók. A fehér gárda (1925) című polgárháborús regénye az újságíró irodalmi munkásságának kezdete. A Sátániáda (1925) elbeszéléskötete groteszk, fantasztikus történetek kereteként a társadalmi elmaradottság elleni gúnyos támadása, s ez a szatirikus hangnem érződik élete fő művében, a három síkon játszódó A Mester és Margarita (1940) című szatirikus filozófiai regényben. Osztályellenséggé nyilvánítása után nem publikálhatott többé, a Művész Színház segédrendezője.