Éjjeli menedékhely (1902)
На дне (1902)
Az ember szabad... Mindenért maga fizet: hitért, hitetlenségért, szerelemért, okosságért. Az ember mindenért maga fizet, s ezért az ember - szabad! Az ember az igazság! (...) Csak az ember létezik, minden egyéb - csak az ő kezének és agyának alkotása! Em-ber! Ez gyönyörű, ez büszkén... hangzik! Em-ber! Tisztelni kell az embert! Nem sajnálni... Nem megalázni a sajnálkozással... Tisztelni kell!
(Szatyin, IV.)
(Ford.: Gábor Andor)
Человек
- свободен... он
за все платит
сам: за веру,
за неверие,
за любовь, за
ум - человек
за все платит
сам, и потому
он - свободен!...
Человек - вот
правда! (...)
Существует
только
человек, все
же остальное
- дело его рук
и его мозга!
Чело-век!
Это -
великолепно!
Это звучит ...
гордо!
Че-ло-век! Надо
уважать
человека! Не
жалеть... не
унижать его
жалостью...
уважать надо!
(Сатин, IV.)