Már első regényeiben (így a Szegény emberekben, 1899) feltűnik ábrázolt típusa, a polgári társadalom felesleges embere, aki drámáinak is központi alakja lesz. A Kispolgárok (1901) és a világhírű Éjjeli menedékhely (1902) etikai és filozófiai problémákat tárgyalnak, emberi sorskérdésekig emelve azokat. Az anya (1906) című regényét a szocialista realizmus alapművének tekintették. A nép felemelkedésében bízó pátosz járja át önéletrajzi trilógiáját (Gyermekkorom, 1914; Inasévek, 1916; Az én egyetemem, 1923). Utolsó alkotói korszakának híres művei négykötetes epopeiája, a Klim Szangin élete (1925-36), valamint Az Artamonovok (1927) családregénye.