Krúdy Gyula (1878-1933)


A vörös postakocsi (1913)
Az emberek sokkal boldogabbak volnának, ha nem volna irodalom. Továbbra is születnének, szeretnének, meghalnának. A nagy, gyönyörűséges Életnek semmi köze sincs az apró, sűrű betűcskékhez. Az írók, mint egy titkos szövetség, századok óta mérgezik az emberek lelkét, hogy maguk meg tudjanak élni. A meséik, a dalaik mind arra valók, hogy nyugtalanságot, zavart idézzenek elő az emberi lelkekben. És ha egy családba beköltözött az irodalom édes mérge, ott nyomon következik a boldogtalanság. Az írók feleségei mind szerencsétlen asszonyok. (Bonifácz Béla; 6. fejezet) A földön azért vannak nők és férfiak, hogy egymásnak tetszeni akarjanak. (Berta, 9. fejezet)
Tájékoztatás (1915)
A legtöbb nővel jósággal, szelíden, gyermek módjára kell bánni, bolondságaikat helyeselni, kicsinyességüket nagyszerűnek találni, az új ruhát észrevenni...
Szindbád titka (1911)
Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében. Régen elmúlt dolgok, szégyenek, kalandok, szívfájások és lelkipofonok. Az volna a legérdekesebb olvasmány, amelyet a halálos ágyán mondana el valaki őszintén, igazán: a titokról, amelyről az életen át hallgatott.
Az enyém (1915)
Az anyák a fiaikban megszázszorozva látják mindazon kiválóságokat, amelyeket a férfiról álmodtak, gondoltak, sejtettek. A leánykáikban önmagukat vélik olyan szépnek, remeknek, amilyennek önmaguknak kellett volna lenni.
Marabu (1915)
- Csak nőért érdemes élni - mondta Szindbád, mielőtt a budai tornyok éjfélt ütöttek volna. - Sajnos, én már öreg vagyok, hogy újra kezdhetném az életet.
Zöld fátyol (1915)
- Csak a szerelemben hiszek. Jóformán minden azért van a világon, mert férfiak és nők szeretik egymást.
(Szindbád)
Margit nem jött el (1915)
... És én azt mondom önnek, hogy az asszonyok nagyon jók voltak hozzám, mert sohasem szerettek. /.../ Senki sem volt kívácsi, hogy mit hordok a kabátom alatt, aranyat vagy sárból való szívet.
(Szindbád)
Legjobb olyan asszonyt elvenni, akinek első urát felakasztották (1925)
A fiatal nők csak rontanak az emberen... Először azért, mert semmi hasznos tudományt nem lehet tanulni tőlük, csak érzékenységet, amire az embernek nincs szüksége az életben. Másodszor a fiatal nő szereti magát rábízni az első férfira, akivel megismerkedett.
Útközben (1925)
- Az embernek sohasem lehet elég nőismerőse... nem tudhatni, hogy kinél találjuk meg a szerencsénket.
(Szindbád)
Utolsó szivar az Arabs Szürkénél (1927)
Az embernek csak az első lépést kell megtenni a züllés útján, a második lépés már természetszerűleg következik.