Egy magyar nábob (1853)
Nem ideális dolgokról beszélek; a költők hazudnak, az élet mond igazat
(Egy híres művésznő pályája)
Mennyi bűn van, amibe a szegényember beleesik, amit a gazdag nem is ismer!
(A kísértő a templomban)
Hisz a gazdag számára sem jön fel kétszer egy nap a hajnal, s a világ minden kincse birtokosának sem árulnak örömet, megelégedést, szívbeli boldogságot, szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot.
(Szegény asszony)
A kőszívű ember fiai (1869)
Ez az út is elvezet egy magaslatra: annak a magaslat a neve vérpad.
(A kézfogó napja)
Ami volt a púni népnek Carthago, az Izraelnek Jéruzsálem, a keresztény világnak a szent föld, a franciáknak Párizs, az oroszoknak Moszkva, az olaszoknak Róma - az volt minekünk Budavár.
(Párharc mennykövekkel)
Mesemondás!
Lehetett is az valaha
Hogy egy kicsiny, elszigetelt országnak rokontalan nemzete valaha saját hadseregével, kilenc oldalrul rárohanó támadás ellen védelmezte volna magát diadallal, dicsőséggel! Hogy nem bírt volna vele "egy" óriás, hogy rá kellett volna ereszteni Európa másik kolosszusát is, még azzal is megbirkózott, még akkor is saját magának kellett lefeküdnie, hogy rágázolhassanak!
De hát hol vette volna ez a nemzet azt az ősmondabeli erőt, az újabb kornak e Nibelungen-énekéhez?
(Egy nemzeti hadsereg)
... Jó az Isten! - Zöld füvet ád a harcáztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - feledés sírját a mély sebnek - jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek.
(Végszó)
És mégis mozog a föld (1872)
Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábával a földet; éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itta Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik; az egész föld mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt.
(Előszó)
Könnyű a regényírónak, mert ez azt írhatja, ami neki tetszik; de nehéz a történetírónak, mert ennek azt kell írnia, ami igaz.
(A messzelátó család)
Mert kétféle vágyat tanultam ismerni az emberek között a föld iránt. Az egyik az éhség a földhöz, a másik a szerelem a földhöz.
(Közelebb az éghez)
A mai kor népének a te eszméidet utolérni röpte nincsen. Kukacok és alvó pupák országa ez.
(A válúton)
A Pegazusnál azonban sokkal többre becsüli a világ az olyan jó közönséges félvért.
(A lóháton)
De porszemekből áll a piramis, S ha hozzám hasonló csekély emberek százan, ezeren, tízezeren - hátha százezeren?! - egyet fognak gondolni, uram, a fillérből kincs lesz, a téglából város lesz, a tapsból riadal lesz; a betűből könyv lesz, a könyvből bbibliotéka lesz, a népből nemzet lesz!
(Apelles csizmadiái s az igazi csizmadia)
Ahogy a költő megálmodá: minden emelkedik az ég felé: házak, népek, szellemek.
(A költő álma)
Az arany ember (1873)
Pedig hiszen a pénz mindenható. Mennyi szerelmet lehetne kapni érte! Hamis, hazudott szerelmet, mosolygó arcok ragyogását, kik azt nem érzik; tiltott, bűnös szerelmet, kik azt titkolják; csak ennek az egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet.
(A védördög)
A paradicsom gyümölcsfái most virágoznak, fehér és rózsaszín virágpyramidok, köztük virágbarlangok, földig hajló csipkerózsákból, s a fűszőnyeg pompás zöldje kihímezve ibolyakékkel, szironták arannyal; az arany napsugár kihívja a virág szerelmét, az illatot, attól terhes a lég; az ember minden lélegzetvételnél aranyat és szerelmet lehel be. A virágok erdejét mély zsongás zúgja át, s e titokszerű zsongásban a virágok szemeiben Isten beszél, Isten néz...
(Tavaszvirány)
Boldog volt itthon, és szerette volna tudni, mi történik otthon.
(Az édes otthon)
Csataképek (1850)
Az ércleány
Írjunk mitológiát. Írjuk le az év eseményeit híven, valóan, mindent, ami megtörtént, minden csodálatost, emberfölöttit, nagyszerűt, amit tapasztalánk, aminek szemtanúi voltunk.