George Gordon Noël Byron (1788-1822)

Óh, ember! napod gyorsan alkonyúl,
rabnak becstelen vagy, s romlott, ha úr,
aki kiismert, undor tölti meg
tőled, lélegző, hitvány sártömeg.
Szerelmed kéj, barátságod csalás,
szavad és mosolyod képmutatás!
Neve nemes csak megromlott csirádnak,
rád pirít minden becsületes állat.
Ki itt jársz s látod ezt a sírjelet,
menj tovább - nem fajtádnak tiszteleg:
barát emlékét őrzi e jel;
egy barátom volt csak - s az is itt hever.
(15-26. sor)

(Ford.: Szabó Lőrinc)

When some proud son of man returns to earth,
Unknown to glory, but upheld by birth,
The sculptor's art exhausts the pomp of woe,
And storied urns record who rest below:
When all is done, upon the tomb is seen,
Not what he was, but what he should have been:
But the poor dog, in life the firmest friend,
The first to welcome, foremost to defend,
Whose honest heart is still his master's own,
Who labours, fights, lives, breathes for him alone,
Unhonour'd falls, unnoticed all his worth,
Denied in heaven the soul he held on earth:
While man, vain insect! hopes to be forgiven,
And claims himself a sole exclusive heaven.

Üdv! üdv! - hazámnak partja már
Viz kékjén szürke folt,
Az éji szél sír, zúg az ár,
A vad sirály sikolt.
Ott túl a nap most űlt el ép,
S míg űzzük őt, nyomon,
Zeng búcsuszóm felé s feléd:
Jó éjt, szülőhonom!

Pár óra s újra kél a nap,
És hajnalt szűl megint,
S köszöntlek ég és messzi hab!
De már honom nem int.
Ős csarnokom már puszta rom,
A tűzhely is bedőlt,
A vén sáncot bekúszta gyom,
S kivert kutyám üvölt.
(1-2.)

(Ford.: Tóth Árpád)

'Adieu, adieu! my native shore

Fades o'er the waters blue;

The Night-winds sigh, the breakers roar,

And shrieks the wild sea-mew.

Yon Sun that sets upon the sea

We follow in his flight;

Farewell awhile to him and thee,

My native Land - Good Night!

'A few short hours and He will rise

To give the Morrow birth;

And I shall hail the main and skies,

But not my mother Earth.

Deserted is my own good hall,

Its hearth is desolate;

Wild weeds are gathering on the wall;

My dog howls at the gate.

(1-2)