Az élet felén (1802)
Hälfte des Lebens (1802)
Sárga körtékkel és vad
rózsákkal omlik
a tóba a hegy:
óh drága hattyúk,
csókmámorosan
merül fejetek
a szentjózan vízbe.
Jaj nekem, hol kapok, ha
tél lesz, virágokat és
ragyogó napot
és földi árnyat?
Hidegen állnak
a néma falak, a szélben
zörög a szélkakas.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
Mit gelben Blumen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Trunkt ihr das Haupt
Ins heilig nüchterne Wasser.
Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehen
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.