A német irodalom egyik legnagyobb lírikusa. Szerelmi költeményeit Susette Gontardhoz írja, akit verseiben Diotimának nevez (Diotima, 1797, Menon panasza Diotimáért, 1802). Néhány versén kívül csupán regénye, a Hüperion (1794) jelent meg életében. Az egyetlen nagy belső monológ hőse a görög élet utáni vágyakozás tárgyiasított kifejezése. Ezen eszmének a kor viszonyai közötti megvalósíthatatlanságát bontja ki az Empedoklész halála (1799) drámatöredékében. A klasszikus görögség utáni vágyakozását (Görögföld Géniuszához, 1790; Görögföld, 1793 – himnuszai), antikvitás-eszményét a kortársak nem tudták elfogadni.