Egyszer - unt éjfél közelgett - bóbiskoltam elfelejtett
tudományok furcsa könyvén, ellankadva, terhesen,
fejem csügge... egyre jobban... s ím egyszerre ajtóm roppan,
mintha egy kéz félve koppan - dobban ajtóm csöndesen:
S szóltam: "Éji vendég toppan küszöbömre csöndesen:
- az lehet, más semmisem."
(1. vsz.)
Once upon a midnight dreary, while I pondered, weak and weary,
Over many a quaint and curious volume of forgotten lore -
While I nodded, nearly napping, suddenly there came a tapping,
As of someone gently rapping, rapping at my chamber door.
"This some visitor" I muttered, "tapping at my chamber door:
Only this and nothing more."
(1)
"Jós! - hörögtem - választ kérek! jós, madár vagy gonosz lélek!
Hiszen egy égbolt borul ránk s egy Urunk van odafenn:
mondd meg, vár-e még e búra messze mennyben édes óra,
vár-e majd a szent Lenóra ölelése odafenn?
kit angyalok Lenóra néven hivnak odafenn?"
- Szólt a Holló: "Sohasem."
"Legyen hát e szód utolsó! - szöktem föl - sátán vagy holló!
Menj, röpködj az éjviharban, a plutói bús vizen!
Itt ne hagyd egy árva tollad, nehogy arról rágondoljak,
mit hazudtál e szobornak vállán ülve peckesen!
Tépd ki csőrödet szivemből s hagyj magam, mig elveszem!"
- Szólt a Holló: - "Sohasem!"
(16-17. vsz.)
(Ford.: Babits Mihály)
"Prophet" said I, "thing of evil - prophet still, if bird or devil!
By that heaven that bends above us, by that God we both adore,
Tell this soul with sorrow laden if, within the distant Aidenn,
It shall clasp a sainted maiden whom the angels name Lenore:
Clasp a rare and radiant maiden whom the angels call Lenore!"
Quoth the Raven, "Nevermore."
"Be the word our sign of parting, bird or friend!" I shrieked, upstarting:
"Get thee back into the tempest and the night's Plutonian shore!
Leave no black plum as a token of that lie thy soul hath spoken!
Leave my loneliness unbroken! quit the bust above my door!
Take thy beak from out my heart, and take thy form from off my door!