A rokokó Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc leverése utáni évtizedekben terjed el (a konszolidáció jeleként) mint a főúri-középnemesi kastélyok és udvarházak gyakori stílusa. A káprázatos termekben hangversenyeket, operaelőadásokat, dalesteket tartanak. A finomkodó ízlés, a francia (és német) módi az addig uralkodó latinos műveltséget szorítja háttérbe.
Ez az időszak Magyarországon egyértelműen a kulturális élet fejlődését hozza magával. Eszterházán állandó színház- és operatársulat működött, Haydn is szerepelt itt. Gödöllőn a Grassalkovich-kastély, Pécelen a Rádayak palotája adott otthont a művészeteknek. A kastélyszínpadok gyakori szerzője Goldoni; a magyar darabok rendszerint francia nyelven íródnak. A magyar nyelvű irodalom hatékony mecénása volt gróf Barkóczy Ferenc egri püspök (1710—1765), pártfogolta pl. Orczy Lőrincet. Egerben nyomdát alapított, a szemináriumban a jezsuiták helyett világi papokat alkalmazott.
A rokokó művelői között elsőnek a stílusművész Mikes Kelement találjuk. A költészetben Amade László teremti meg a magyar rokokó dalt. Faludi Ferenc középnemesi műveltségű poéta, versei rokokó vonásokat is hordoznak. A rokokó kiteljesedése Csokonai Vitéz Mihály költészetében következik be, főképp az anakreóni verseiben, valamint tréfás, pajzán szövegeiben. Az ugyancsak debreceni Fazekas Mihály a felvilágosodás örömkultuszát, természetszeretetét fejezi ki a rokokó stílussal.
Báró Amade László (1704—1764) műkedvelő főnemesi költő, magas rangú katonatiszt. Forma- és stílusérzéke kiváló. Könnyed hangulatú, erős zeneiségű, szerelmi tárgyú rokokó versek, valamint ritmusos katonadalok alkotója. Leghíresebb műve az "A' szép fényes katonának" kezdetű és című toborzóéneke.
Faludi Ferenc (1704—1779) jezsuita paptanár, világnézetét fokozatosan áthatja a keresztény sztoicizmus. Sztoikus életelvet hirdet a Forgandó szerencse című költeménye. Stílusában késő barokk, rokokó játékosság és könnyedség, klasszicizmus és népiesség is jelentkezik.Számos idegen versforma meghonosításával is próbálkozott, ő írta a magyar költészet első szonettjeit. A Téli éjtszakák című keretes elbeszélés-gyűjteménye (1778) a magyar nagyepika felé is jelentős állomás. Elsőként elemezte és értelmezte a Halotti beszédet.
A magyar rokokó egyik legtisztább példája Csokonai Tartózkodó kérelem című verse szimultán ritmussal (az időmérték szerint "ionicus a minore", megerősítve kétütemű hangsúlyozással), több szótagos tiszta rímekkel, virágmetaforákkal, gyengéden kedveskedő hanggal.
A magyar népköltészet is átveszi a rokokó formai virtuozitását, nálunk a német és francia rokokó iránt erős a fogékonyság. Csokonai, Pálóczi Horváth Ádám és Amadé László művei gyorsan folklorizálódnak.
A késő barokk korban a magyarországi szépprózában a bölcselkedő és az elbeszélő szövegek uralkodnak. A műfajok: a maxima, a szentencia, az elmélkedés, az oktató mese, a példázat, az anekdota — és a végre megszülető magyar regény.
A magyar kultúra gyors léptekkel világiasodik (felzárkózva a nyugat-európai tendenciához). Nemzeti jellegű világi műveltség kezd kibontakozni. Mária Terézia Ratio educationis elnevezésű rendelete (1777) az oktatást állami kézbe helyezte, a nagyszombati egyetemet Budára tette át. 1773-ban a pápa feloszlatja a jezsuita szerzetesrendet, 1782-ben II. József bezáratja az oktatással, betegápolással vagy tudományos tevékenységgel nem foglalkozókat, többek közt a bencés, a ferences, a pálos, a karthauzi és a domonkos rendet.