Magyarországon a XVI. század (a hitvitázók kifejezésével) "a romlás százada"; a késve jött reneszánsz kultúra kiteljesedését a török hódítás, az ország három részre szakadása, a reformáció és ellenreformáció kiéleződő harca (főként az északi területeinken), majd a "tizenötéves háború" akasztja meg.
A magyar irodalomban a manierizmus a költészet néhány szűkebb területén és a kortárs prózairodalomban jelentkezett.
Balassi utolsó éveiben több művének kifinomult stílusa a manierizmus jelensége.
Rimay János (1569—1631) költő Balassi Bálint tanítványa volt, majd a példakép verseinek összegyűjtője. Átvette és továbbfejlesztette a Balassi-strófát. Ápolta mestere kultuszát, terjesztette irodalom-felfogását, e céljaihoz irodalmi társaságot is alapított. A keresztény-sztoikus szellemiséget képviselte, levelezett (1592-től) a flamand Justus Lipsiusszal. Kiváló verselő, avatott formaművész is volt. A rím az ő verseiben lesz először fontos (néha öncélú) tényező. Stílusa képekben — metaforákban, hasonlatokban — kivált gazdag. Világlátása keserű, kiábrándul, rezignált. Virtuóz költői nyelven fejezte ki a hanyatlásérzetet Legjellemzőbb és legismertebb verse az Ez világ mint egy kert... (1605); ennek stílusa keresett, körülményes, a jelzők halmozása erőltetett, de a vers mögötti létérzet hiteles.
Sztoikus bölcselő volt gróf Illésházy István (1540—1609), évszázadokon át közismert verse volt a Ferendum et sperandum ('tűrj és remélj').
Jelentősebb manierista versszerzők a katonatiszt Wathay Ferenc (1568—1608?).
Nyéki Vörös Mátyás (1575—1654) kanonok a pályája elején volt virtuózan "csilingelő" nyelvű szerző.
Pécselyi Király Imre (1590?—1641) tankönyvíró lelkész is a manierista modorban alkotott.
A manierizmus egyes elemei (a diszharmonikussá váló harmónia eszközei) századokkal később még Csokonai egyes verseiben is felbukkannak.
Az egykorú magyar prózairodalomban az epika fejlődése még mindig várat magára; csak a filozófiai, vallásos és politikai elmélkedés divatos, latin és magyar nyelven. Vallásos elmélkedés szerzője pl. Forgách Mihály (1569—1603). A históriás énekek változatlanul népszerűek.
A manierista stílus Magyarországon erősen retorikus, intellektuális, bonyolult, homályos, a szövegszerkezet laza. A költészetben is a tudós jelleg dominál. Elvont jelentések, mély érzelmek határozzák meg a szókincset. Jellegzetes közlésmód az allegória és a moralizálás.